Az elektromos áram fogalma

Az elektromágnesességben az egységnyi idő alatt egy vezető bármely keresztmetszetén áthaladó elektromos áram mennyiségét áramerősségnek, vagy egyszerűen elektromos áramnak nevezzük. Az áram jelölése I, a mértékegysége pedig amper (A), vagy egyszerűen „A” (André-Marie Ampère, 1775-1836, francia fizikus és vegyész, aki kiemelkedő eredményeket ért el az elektromágneses hatások tanulmányozásában, és hozzájárult a matematikához és a fizikához is. Az elektromos áram nemzetközi mértékegysége, az amper, az ő vezetéknevéről kapta a nevét).
[1] A szabad töltések szabályos, irányított mozgása egy vezetőben az elektromos térerő hatására elektromos áramot hoz létre.
[2] Az elektromosságban kikötötték, hogy a pozitív töltések áramlásának iránya az áram iránya. Ezenkívül a mérnöki tudományokban a pozitív töltések áramlásának irányát az áram irányaként is használják. Az áram nagyságát a vezető keresztmetszetén időegység alatt átfolyó Q töltés fejezi ki, amelyet áramerősségnek nevezünk.
[3] A természetben számos olyan töltéshordozó létezik, amelyek elektromos töltést hordoznak. Például: a vezetőkben lévő mozgatható elektronok, az elektrolitokban lévő ionok, a plazmában lévő elektronok és ionok, valamint a hadronok kvarkjai. Ezen töltéshordozók mozgása elektromos áramot hoz létre.